Prof. Rostoványi Zsolt rektor úr részére

Helyben

Tisztelt Rektor úr, kedves Zsolt,

A napokban az újságból értesültem arról, hogy ismét fellángolt a vita Karl Marx szobrának egyetemünk aulájából történő eltávolítása ügyében. A korábban Rétvári Bence KDNP alelnök és az Orbán kormány jelenlegi államtitkára által kezdeményezett akció tekintetében – ha jól olvastam a nyilatkozatokat – ezúttal Te is azt jelezted, hogy az egyetem kész engedni a politikai nyomásnak és egy majdan felállítandó „egyetemtörténeti gyűjteménybe” szállítani a szobrot.

Engedd meg, hogy jelezzem, ez hibás döntés. Kérlek, fontold meg, hogy a szobor a helyén maradjon.

Karl Marx történeti, filozófiai, közgazdaság-történeti jelentőségéről aligha kell vitatkoznunk. Nyilván Te is osztod azt a nemzetközi tudományos életben is elfogadott nézetet, hogy Marx a modern eszmetörténet egyik legnagyobb hatású, meghatározó gondolkodója. Hasonképpen, a szobor helyén maradása nem jelenti azt, hogy az egyetem vezetése, annak polgárai – vagy jelen levél szerzője –azonosulnának a szobor esztétikai tartalmával vagy egyetértenének odahelyezése körülményeinek politikai szándékaival.

A szobor eltávolítása elutasításának két ezen túli, fontos oka van, mindkettőt szíves megfontolásodra ajánlom. Karl Marx szobra az egyetem emlékezetének, közös identitásának része. Marx évtizedeken keresztül – korábban névadóként, majd történeti jelként – jelen volt az egyetem életében, az egyetemi polgárok közös kultúrájának részévé vált. Ezen emlékezet tartalma politikailag semleges, ám közös identitás-elemként – vélhetően – minden korábbi és mai egyetemi polgár számára fontos. A szobor aulabéli helye Pierre Nora szavaival „lieux de memoire”, olyan emlékhely, melynek „referenciája nem a valóság”, funkciója pedig az, hogy nyitott jelként feltöltse „kollektív emlékezetünk kiüresedő tárházát.” (lsd. Pierre Nora: Between History and Memory: Les Lieux de Memoire, Representations (26:1989), pp. 7-24.)

A kollektív emlékezetünk tárházát feltöltő tárgyi emlékek, helyek, látványok segítenek abban is, hogy kollektív identitásunk építésével valódi egyetemi polgárok legyünk. Kollektív emlékezetünk – mely nem jelent azonos emlékeket, épp ellenkezőleg, nyitott az egyéni magyarázat, értelmezés számára –alapozza meg azt az értékközösséget, melyre közös identitásunk, összetartozásunk, bajtársiasságunk tudata épülhet. Ennek alapján válunk közösségként – egyetemi polgárokként – erősebbé, mint lennénk egyénként; ennek alapján van erőnk megvédeni, támogatni, segíteni közösségünk tagjait; ennek alapján tarthatunk számot és formálhatunk igényt arra, hogy nemzetünk legjobbjait képezzük, olyan kiművelt emberfőket és öntudatos polgárokat, akik „nagyságuk és kiválóságuk”, személyes integritásuk segítségével viszik előre hazánk dolgait.

Természetesen nem kell Marx gondolataival egyetérteni ahhoz, hogy a szobor kollektív emlékezetünk mankójaként szolgáljon. A Hősök terén lévő arkangyal azoknak is a nemzet összetartozását jelképezi, akik nem hisznek Istenben; József Attila szobra a Duna partján azoknak is inspirációt nyújt, akik nem ismerik vagy szeretik költészetét; a Harminckettesek terén álló szobor azoknak is a bajtársiasságra és az összetartozásra utal, akik Magyarországot a Habsburg Birodalomban megszálltak, elnyomottnak, Mária Terézia uralkodása idején kiszolgáltatottnak gondolják.

A szobor eltávolítása, a közös emlékezet politikai okokból történő befolyásolása, az erre épülő kollektív identitás megroppantása beláthatatlan károkat okoz.

Hasonló károkat okoz az egyetemi életbe történő politikai beavatkozás elfogadása, a politikusi felszólamlásnak történő kritikátlan engedelmesség. Az egyetemi autonómia olyan évszázados érték, melynek megvédése az egyetem vezetésétől feltétlenül elvárható. Téged aligha kell emlékeztetni arra – amint azt Weszely Ödön rektori székfoglalójában írta volt –, „Hogy az egyetem nem iskola, az kifejezésre jut abban is, hogy már az első egyetem mindjárt megalakulása után névben is megkülönbözteti magát az iskolától, nem ’scola’, hanem ’studium’, s később, mikor a ’studium’ elnevezést kezdték általában a tanintézet megjelölésére használni: ’studium generale’. Főképpen három tulajdonságban mutatkozik a különbség a többi tanintézet és az egyetem között: Az egyik az, hogy egészen más a szervezete, mint az iskoláé, a másik pedig az, hogy más a célja, a harmadik pedig az, hogy más a módszere.” (Weszely Ödön: Az egyetem eszméje és típusai. Az Erzsébet Tudományegyetemen tartott rektori székfoglaló, Budapest 1929. http://mek.niif.hu/01900/01934/html/index.htm. Idézi: dr. Kocsis Miklós: A felsőoktatási autonómia elmélete és gyakorlata Magyarországon, http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/kocsis/kocsis_dolgozat_nyilv.pdf, letöltés ideje: 2014. augusztus 13. 10:40)

Az egyetemi autonómia fogalma azt jelenti, hogy az egyetemi közösség biztosította az egyházi és világi hatalmasságok gyámkodásától mentes szellemi szabadságot polgárai számára. A Wessely által hivatkozott „studium generale” olyan, a tizenharmadik század végén, tizennegyedik század elején kikristályosodó elv és gyakorlat, mely megvédte az egyetem polgárait attól, hogy a szellem szabadságát, az egyetemi élet szervezésére, a tudománnyal való foglalatosság szabályaira, tartalmára, a közös identitás alakítására vonatkozó autonóm döntések lehetőségét politikai okokból befolyásolják vagy korlátozzák az egyetemi életen kívüli hatalmasságok. Az egyetemi autonómia nem csupán az oktatási és tudományos teljesítmény számára elengedhetetlen. A szellem autonómiája a felelős gondolkodás alapja, annak a polgári ethosnak az egyik legalapvetőbb jellemzője, melynek oktatása egy egyetem elsődleges föladata. Kiművelt emberfőket nem lehet képezni anélkül, hogy egyszersmind felelős és autonóm gondolkodásra ne tanítanánk őket. Amennyiben feladjuk autonómiánkat és eltűrjük, hogy – akárcsak egy szobor ürügyén – a hatalom emberei beleszóljanak egyetemi életünk szervezésébe, annak a lehetőségét adjuk föl, hogy szabadon gondolkodni tudó, helyes morális döntéseket hozni képes autonóm polgárokat neveljünk. Amennyiben elfogadjuk a hatalom beavatkozását közös emlékezetünk alakításába, aligha marad morális alapunk diákjaink előtt hivatkozni arra, hogy más – tudományos, oktatási – kérdésekben tilos elfogadnunk a hatalom útmutatásait.

Ezzel olyan példát mutatunk diákjaink számára, melynek drámai hatásai felbecsülhetetlenek. Ha nemzetünk egyetemvégzett tagjai nem képesek önálló véleményalkotásra és autonóm döntések meghozatalára, aligha leszünk közösségként képesek arra, hogy a – kívülről vagy belülről – a nemzet pusztulásához vezető döntésekkel való szembeszegülés érdekében a közösség bölcsességére támaszkodjunk. Ez gyengíti a demokráciát és a demokrácia intézményeibe vetett hitet, pusztítja a közösséget, a mostaninál is reménytelenebb helyzetbe hozza a közösség tagjait.

Az egyetemi autonómia nem csupán gyakorlati, hanem szimbolikus ügy is. Amennyiben elfogadjuk, hogy a Marx szobor ügyében engedünk a nyomásnak – azt feltételezni sem merem, hogy engedelmességed egy jövőben, az egyetem felszámolására tett kormányzati kísérlet alkufolyamatának a része –, akkor más fontosabb ügyekben sem tudunk majd ellenállni. Ez pedig nem csupán az egyetemi autonómiát, hanem az egyetem létét is fenyegeti.

Rektornak, egyetemi vezetőnek lenni kitüntetett felelősség. Kérlek, hogy a fentiek alapján fontold meg döntésed és védd meg a Corvinus Egyetem közösségének autonómiáját, integritását és jövőképességét.

Baráti üdvözlettel,

dr. Braun Róbert

egyetemi docens,

Marketing Intézet

PÁLYÁZAT

Elnökségi tagság, MSZP

Alulírott, Braun Róbert jelen pályázatban jelentem be szándékomat a tisztelt Jelölő Bizottságnak, hogy tagja kívánok lenni a Magyar Szocialista Párt országos elnökségének.

Az MSZP előtt 2014-18 között nagy lehetőség, hatalmas feladat áll. Mindehhez történelmi felelősség párosul.

Az Orbán rendszert csak az MSZP válthatja le. Álláspontom szerint a demokratikus politikai oldalon nincs olyan kihívó, mely eséllyel pályázhat arra, hogy néppártként vonzó választási lehetőséget jelentsen 2-2.5 millió változást, nyugatias közpolitikai berendezkedést és igazságosabb, tisztességesebb, demokratikusabb országot akaró szavazó számára.

Ennek érdekében az MSZP-nek kormányzóképes, az ország nyugatiasodását a minél többek számára kínált életminőség növekedéssel együtt megvalósítani tudó és a szuükséges politikai támogatást megszerezni képes erővé kell válnia.

Ehhez politikailag:

 - Újra kell gondolnunk szerepünket és politikai ajánlatunkat a piaci verseny, a működő-tőke vonzás, a termelékenység és bérszínvonal határozott szabályozási eszközökkel történő befolyásolása, az alkalmazottakat, fogyasztókat érintő kiszolgáltatottság csökkentése érdekében – vagyis a kiszolgáltatottak védelme érdekében képviselnünk kell a hatékonyabb állami szerepvállalás szempontjait;

- Világosan meg kell fogalmazzuk, hogy néppártként az alkalmazottak és dolgozók, a bérből, fizetésből és nyugdíjból élők, a kis és középvállalkozók, a kritikai és progresszív értelmiség, a kapitalizmuskritikus és fenntarthatóság-elkötelezett fiatalok képviselői vagyunk – vagyis elsősorban a munkajövedelemből (és munkával megszerzett nyugdíjból), nem a tőkéből/járadékból élők pártja kell legyünk;

 - Képviselnünk kell, hogy a gazdasági növekedés és a minél többek számára elérhető életminőségemelkedés célja csak együtt megvalósítható – vagyis ki kell mondanunk, hogy a gazdasági növekedés hatására a létminimum környékén élők nem szegényedhetnek tovább;

- Javaslataink egyszerre kell megfeleljenek a fenntartható gazdaság, a kiszolgáltatottság-mentes és a felemelkedés esélyét kínáló társadalom, és a mélyszegénység megszűntetése szociális szempontjainak – vagyis kiszámítható, növekedésvezérelt és szegénységcsökkentő politikát egyszerre kell képviseljünk;

- Elsődleges célunknak a kiszolgáltatottság csökkentését, az alsó középosztály megerősítését és alulról befogadó szélesítését kell tekintenuünk – vagyis a bérből-fizetésből élőket képviselve és a „hangtalan” szegényebbek érdekében kell politizálnunk;

- Támogatnunk és erősítenünk kell mindazokat, akik küzdenek a munkavállalói kiszolgáltatottság ellen, képviselnünk kell, hogy a termelékenység növekedése béremelkedéssel kell együtt járjon, valamint a bérezés és a termelékenység egyensúlyban kell legyen – vagyis alapvető célunk a bérek/munkajövedelmek emelése kell legyen;

- Erősítenünk és nyitottabbá kell tennünk az életminőség/elégedettség/boldogság javításának, a társadalmi mobilitás elősegítésének intézményeit, így a „Biztos kezdet” házakat, az alapfokú és középfokú iskolákat, minél többek számára elérhetővé kell tennünk a felsőoktatási és felnőttképzési intézményeket – vagyis minőségi és mennyiségi javulást is el kell érnuünk az oktatásban;

- Képviselnuünk kell, hogy mindez csak a fékek és ellensúlyok rendszerét védő demokratikus jogrend, a nyitott, nyugatos, befogadó társadalom kialakulását elősegítő és támogató, a különböző nézeteket, értékvilágokat elfogadó, a mindenkori kisebbségi véleményt tisztelő véleménypluralizmus közpolitikai viszonyai között valósítható meg – vagyis nyitott, nyugatos, progresszív pártnak kell lennünk és annak is látszanunk;

 …szervezetileg:

- Újra kell építsük a sokszínű véleményt integráló, a helyi közösségekben tekintéllyel bíró, ugyanakkor professzionális politikai működést megvalósítani képes szervezetet helyi és országos szinten;

- Újra kell építsük a párt nemzetközi kapcsolatait, elsősorban az Egyesült Államokban és az Unióban annak érdekében, hogy e kapcsolatokat később az ország hasznára kamatoztathassuk;

- Át kell alakítsuk a szervezetet a választási logikának megfelelően választókerület-elvű működéssé;

- Létező intézményeink bázisán és újak alapításával újra kell teremtsük a baloldali, progresszív világ közpolitikai háttérintézményeit, oktatási és szellemi műhelyeit, tudásközpontjait;

 …szakmai, minőségi területen:

 - Működésünkbe be kell építenünk a politikai marketing felismeréseit és gyakorlatait;

 - Modernizálnunk kell megjelenésünket, új identitással és arculattal kell megszólítanunk a választókat;

 - Üzeneteinket hatékonyan kell terveznünk és számos – a jelenleginél hatékonyabban kezelt – [média]csatornán kell eljuttatnunk a választókhoz.

 Ezen feladatok mindegyikében szívesen vállalok munkát. Ugyanakkor ismereteim, elkötelezettségem és kapcsolataim okán - jelölésem és megválasztásom után - elsősorban

 - a baloldali közpolitikai háttérintézmények újrateremtését;

 - a nemzetközi – elsősorban transzatlanti – politikai kapcsolatok újjáépítését;

 - a GDP-n túli mérőszámokat is alkalmazó, a fenntarthatóság, egyenlőtlenség elleni fellépés, a feltétel nélküli alapjövedelem valamely formáját is beépítő új gazdasági ajánlatának kidolgozását tekintem elsődleges, elnökségen belüli célomnak.

 Szakmai múltam és tapasztalataim alapján az elnökségben képviselni tudnám

 - a hatékony politikai marketing,

 - a politikai márkaépítés és médiakommunikáció szempontjait, valamint

 - az ehhez szükséges szervezet felépítésének felügyeletét.

 Jelölésem és megválasztásom esetén mindezen célok megvalósítása érdekében szeretnék munkálkodni.

 Budapest, 2014. június 20.

 dr. Braun Róbert

Matolcsy egyszerre gátlástalan és hülye, ami a lehető legrosszabb kombináció általában is, jegybankelnökként különösen. Ebben is mint cseppben a tenger ott az egész Fideszes működés. Minket szénné magyarnemzeteztek, mert hol a függetlenség meg a nemzeti elkötelezettség, meg ugye a bankárvircsaft?

És akkor Matolcsy? Orbán Viktor jobbkeze egyrészt hazaárul michelin csillagosban, másrészt miniszterelnöki megrendelésre írja meg az ő harcát (Sein Kampf), majd az IMF kénytelen jelezni, hogy bizony ilyet nem illik csinálni művelt emberek között.Hol van Szabó Anna? Hol a vezércikkek sorozata a magyarnemzetben? Hogy oda a függetlenség, meg minden egyéb?

Szóval történt, hogy Matolcsy direkt vagy véletlenül kiszivárogtatta, hogy az IMF visszahívására készül. Mindezt egy bankárebéd keretében, Michelin csillagos étteremben (vajon ki fizette a számlát?). Se M. se Wiedermann Helga nem ért semmit. Hisz - írja - az ebéd rövid volt, mentek telefonálni, hogy támadást indítsanak a forint ellen. Igazi dilettánsok. Támadást nem vásárlással, hanem eladással indítanak, itt épp saját gazdagodásuk érdekében indítottak háborút, hisz ha jön IMF, akkor erősödik a forint, tehát lehet olcsón venni és drágán eladni. Ugyanis ők ebből élnek.

Ez az apró jelenet pontosan mutat rá az egész orbáni táncra. Matolcsy egyszerűen hülye, minden amit csinál dilettáns, de a világ bonyolult és ezért néha a dilettánsoknak is sikerülhet pillanatnyi túlélést nyerni.

Nem mókás. Miközben a fél világ mosolyog és lenéz, addig nekünk minden nap fáj. Mert mekkmester a jegybankban az nem vicces. Ettől magasak a hiteltörlesztések, vesznek el a munkahelyek, áramlik a közpénz magánzsebbe, áll a gazdaság és a szegényebbek még szegényebbek lesznek, miközben a valahavolt középosztály csúszik a mélybe.

Matolcsy-ebéd. A Michelin csillagos tányér drága, de mi ez a Matolcsy ebéd árához képest, melyért a gyerekeink is fizetni fognak még.

– Elképesztő szegénységről ír a Nincstelenekben…

– …nem, nem, egyáltalán nem elképesztő. Alapvetően rossz hozzáállás ahhoz a világhoz a kérdés feltevése. Amiről én beszélek, az teljesen hétköznapi, rendjén lévő szegénység volt belülről nézve. Ott nem álmodsz más életről. Vagyis álmodsz, de csak úgy, mint egy űrutazásról, hogy jó lenne, de sose lesz. Akkor még tévé sem volt, amiben mást láthattunk volna.

– Vagyis a ’60-as, ’70-es évek fordulóján, Magyarországon a falusi gyerek egyszerűen csak belenőtt a szegénységbe?

– Amiről én írtam, a mienk, tisztes szegénység volt, és nem a legmélyebb. A cigányok a faluban nálunk még sokkal szegényebbek és megalázottabbak voltak – akkor a cigányok még nem felejtették el a veréseket, amelyeket a csendőröktől kaptak. Mi hozzájuk képest úri módon éltünk: volt egy hétköznapi és egy ünneplő viseletünk, amit rendruhának hívtunk. És volt cipőnk is. Igaz, sokszor kicsi, mások által kitaposott, lyukas, ami beázott. De volt. Én akkor nem éreztem megalázónak mindezt. Aki szegénységben él, tágabban értve, nincstelenségben, annak az a természetes. A cukros-zsíros kenyér például nagyon finom volt, mert éhes voltam. Nem tudtam, hogy azért hullott ki a hajam, estek le a körmeim, volt furcsa a bőröm, vérzett az ínyem rendszeresen, szédültem és láttam állandóan karikákat a vérszegénységtől, mert szinte mindig csak ezt esszük. Akkor úgy éreztem, semmi sem hiányzik. Nem nagyon voltak vágyaim. Nem szabadott, hogy legyenek. Leginkább a szüleim közötti békesség hiányzott, úgy rémlik.

– Ki lehet nőni, túl lehet élni az ilyen gyerekkori traumát?

– Minden gyerekkor traumatizál, már a megszületés maga is trauma. A fokozatok és az egyéni reakciók változnak csak. Feldmár András meghatározása szerint az elnyomás és a kifejezés hiánya vezet el a depresszióhoz. A környezet és az egyén közötti hasadás depresszióban jelentkezik, amelyből úgy lehet kijönni, ha más szinten újraépíti az ember a saját személyiségét és más viszonyt talál a kívül levő világ elviseléséhez. Ezt nekem többször meg kellett ismételnem. Kegyetlenül nehéz dolog, de mégis ez a konfliktusos viszony egyik leghatékonyabb kezelése. Én gyerekkori depresszióval válaszoltam, és azt hiszem, bár ez paradoxon, ez segített rajtam. Akkor ezt persze senki nem vette észre, örültek, hogy csendben van a gyerek. Az elnyomásnak és a kifejezésnek köszönhetem, hogy megtanultam kezelni és túlélni az egészet. Vagyis a depressziónak. De ezek nem lezárható folyamatok.

– A parasztokat kegyetlen ösztönlényekként mutatja be a könyv …

– A paraszti életforma természetes része a gyilkolás. Az állatokat megölni tartottuk. Azt csak a romantikus irodalom terjesztette, hogy a szegénység csupa szeretet. A szűkösség, a túlélés mindenek feletti parancsa, az erősebbek könyörtelen kiválasztódása, a szerzés mohósága, a jövendő nemzedékek iránti önfeladás és önalárendelés parancsa nagy érzelmi veszteségekkel jár. Gőgből, makacsságból meg tudtak halni ezek az emberek. Saját pusztulásukat is érzéketlenül fogadták, ha a becsület vagy a bosszú úgy kívánta. A modern személyiség hiánya és az érzelmi szegénység valahol szorosan összefügg.

– A regény középpontjában egy ruszin és román-zsidó származású, betelepült kulák család áll, velük szemben áll a falu saját törvényeivel, normáival, szokásaival. Mi ennek a kirekesztésnek az oka?

– A kirekesztés természetes viselkedés, ez szervezi az emberi társaságokat is. A falu önmagában nem valami rossz. A nyugat-európai falut hozzáigazították a modernitáshoz, megnyitották már régen. Nálunk a falu zárt rendszerként tovább élt. Nem vagyok szakember, de csekély tudásom alapján azt gondolom, hogy a kelet-európai paraszti világ deformálódott, mert sajnálatosan túlélte magát, saját lehetőségeit. A kelet-európai falu valamikor archaikus, gondoskodó, védő és fenntartó közösség volt. Kevés munka, szerves kultúra, faluközösségi tulajdon, biztonság. A felemás modernizáció nálunk azonban individualizálta és versengő, túlnépesedett közösséggé tette, és ez pusztító folyamatokat indított el benne. A kelet-európai mentalitás a beteg falu pusztításának nyomait viseli társadalmi méretekben ma is. Kelet-Európában aztán a 20. század elején politikai okokból idealizálták és mitizálták a falut. De ez ideológia volt, és egy politikai ellenkultúra terjesztette ezt a hamis képet, és ezzel épp a modernizációt akadályozta.

– Ön mégiscsak ki tudott ebből törni.

– Az egyéni kiutak rendszerhibák, ilyen az én esetem is. Kakukkfiókának születtem, és amikor ezt észrevették, kidobtak a fészekből. A megoldásnak társadalmi méretűnek kellene lenni.

– És lát társadalmi méretű megoldást? Változott a falu ahhoz képest, amit a regényében megírt?

– A mai falu már sokban más, mint a negyven-ötven évvel ezelőtti volt. Az ott élők reménytelensége azonban változatlan, a róluk való lemondás politikai gőgje azonban még nyíltabb és orcátlanabb lett, mint volt a szocializmus idején. A gyerekszegénység növekedésére érzékeny vagyok, a kriminális hírek mögött ismerem az apáknak végül önmaguk ellen irányuló agresszióját, az anyák szenvedését, a gyerekek szorongását. És közben az elmúlt húsz évben folyamatosan látom a migrációs utak lezárulását, az esélyek csökkenését. Az elszegényedő társadalmat riasztja a szegénység látványa, a félelem pedig agressziót szül. A remény a tanulás lehetőségével együtt vész el. Ha a tanárok megalázottak, nem örülnek a tehetséges és problémás gyerekeknek. Én is problémás voltam, a létemmel okoztam zavart. De akkor még voltak kiskapuk. Ezeket szép lassan bezárták. Ha lezárják a menekülési utakat, beteg, agresszív társadalom jön létre, amely fokozza betegségtudatot. Vagyis növekszik a reménytelenség. A némaság egy ideig kellemes lehet azoknak, akik nem szeretik a zavaró kérdéseket. Akik nem szeretik a versengést és a dolgok kényelmetlen vitatását. De a csend a legveszélyesebb.

Forrás: http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/pusztito_csend_az_ev_legfontosabb_regenyenek_nyomba_eredtunk

Talán öngyilkos lett. A hír erre utal, bár azon a leplező, elbújó, hunyászkodó nyelven, ami a magyar köznyelv sajátja. Borbély nyelve nem ilyen volt. Tiszta, egyszerű, pontos és szenvtelen. Mert a magyar nyelv ilyen is lehet, ha van rá fülünk és van még szánk.

Pár hónapja olvastam a Nincsteleneket. Ritkán van az ember életében olyan mű, mely mindent – igen, mindent – más megvilágításba helyez. Pár évvel ezelőtt Littel Jóakaratúakja volt ilyen. Itt élek, jártam ezer otthonban, láttam a szegénységet, találkoztam, beszéltem szegény emberrel, de Borbélytól értettem meg, mi ez.

A nincstelenség az út vége, úgy, hogy az út el sem kezdődött. A reménytelenség, az értelmetlenség, az örömtelenség. Mert csak az van, ami van. Nincs múlt, mert nem vezet sehova, és nincs jövő, mert nincs értelme elképzelni. Mert nincs és nem lehet más. Fázás van. Éhség van. Félelem van. Más nincs. Öröm, nyugalom, pihenés. Ez nincs.

Mint tegnapelőtt Pusztavacson. Becsengettünk, behívtak. Magyarország közepe. Egyetlen szobában éltek, betegek, öregek, fáradtak és szomorúak. De reménykedtek és aláírtak. Szégyelem magam. Én elmegyek innen, ők itt maradnak.

A nincstelenség nem természetes. Ezért elfogadhatatlan. Mert mi, itt a világ leggazdagabb országainak egyikében élünk. Nekünk, együtt sok van. És mégis vannak közöttünk, akiknek semmijük sincs.

Magyarországon nyolcvan százalékban az határozza meg, hova juthat valaki, hogy hova születik. A család, a bölcsőde, az óvoda, az iskola bezárja és nem kinyitja a világot. Központi akarat, egységes tanmenet, egyentankönyv mind a bezártságot erősíti. Mert az akarat, a tanmenet és a tankönyv a jobbmódúak világából érkezik. Annyit is ér.

Magyarországon a bérek az Unió átlagának harminc százalékán vannak,  a termelékenység az Uniós átlag hatvan százaléka, az árak elérik az Uniós átlag nyolcvan százalékát. A harminc és hatvan között a kizsákmányolás, a nyolcvan és a harminc közötti a leszakadás.  És a leszakadás a nyomorba vezet.

A nincstelenség nem csak kivül van. Nem csak a hideg, kopott szobában, az elhasznált, piszkos ruhában, a sáros kertben, a piszkos kézben. A nincstelenség belül van. A beteg és gyenge testben, a fáradt szemekben, a hirtelen kézben, a hangos szóban, az üvöltő szájban és a sírástól csöpögő orrban. A nincstelenség ott van a kifejlődő rákban, a sípoló tüdőben, a vizes lábban és hajlott gerincben. És leginkább ott a foszlott álomban, az elveszett reményben, a szeretettelenségben. Ott van a gyerekben, életében és halálában.  

Mindez a mi felelősségünk. A Kádár rendszerért, Borbély Szilárd gyerekkoráért nem vagyunk felelősek. Az elmúlt huszonöt évért igen. Azt hittük, minden más fontosabb. Az út, a ház, a gyár, az igazgatás. Pedig ez a legfontosabb. A nincstelenség elfogadhatatlansága.

Borbély Szilárd halála is a mi lelkünkön szárad. Az enyémen is. Olvastam amit írt, talán meg is értettem. Mégis.

R.I.P.

Lázár János a TV2 és a Simicska-Nyerges médiabirodalom fő lobbistájává szegődött. Javaslata az, hogy a médiacégeknek tiltsák meg a jutalékok felszámolását, ezzel milliárdos összegek maradhatnának a médiumoknál. A jutalékok rendszere a korrupció melegágya, de itten a korrupció még nagyobb korrupció érdekében történő megszüntetéséről, a medencébe a trambulinról történő belevizelésről van szó. És ki fundálta mindezt ki? Simon Zsolt, aki évtizedig az egyik legnagyobb médiacég vezetője volt, ahonnan dicstelen körülmények között távozott. Mindent tud a korrupcióról, annak mindkét oldaláról. És úgy tűnik, közvetlen a kapcsolat közte és a Simicska-Nyerges érdekeltségek és a miniszterelnökség között. 

Szóval a TV2 saga egy újabb adalékkal egészül ki. Simon Zsolt kitalálja, Lázár végrehajtja, Nyerges úr örül: milliárdok maradhatnak a médiatulajdonosok zsebében (ami ön magában nem lenne baj, ha ez piaci versenyben történne), de ez a "state capture" az államot elfoglaló gazdasági puccsisták ármánya önzsebük tömködése érdekében. Voiculescu úr román médiaoligarcha és korrupciós tútumfakt nagy tanító.

...Olyan ez a TV2 ügy, mint a szertárban az állatorvosi ló: minden benne van, amit a NER-ről tudni kell. Külföldi tulajdonos kiszekálása, megfenyegetése, de pénzhez juttatása, a többi piaci szereplő állami fenyegetéssel való elkergetése, Nyerges úr, stróman, lopatív ügyvédek, akik látszólag hibátlan konstrukciót raknak össze, rettegés házon belül és félelem házon kívül, az állam lenyúlása, magánzsebek gyarapítása, politikai befolyásolás, megtévesztés, választás befolyásolása -- valamikor tanítani fogják. Hacsak.

Tegnap este a HírTV-ben szerepeltem. Kovács Andrea mindenáron bocsánatkérésre akart bírni, mert manipulációval vádoltam a HírTv-t a "kötelezés" bejátszás miatt. De kérjek bocsánatot. De akkor is. Mert vádoltam. Alaptalanul.

Hát akkor. Kérdezném. Mert itten a lebukás esetének fennforgása látszik lenni.

Itten valakinek bocsánatot kell kérni. Valóban. Nem nekem. 

Ma a GVH-hoz fordultunk. A ProSiebenSat.1 tőzsdei árfolyama a TV2 botrány kirobbanása óta zuhan. Eddig 10%-ot esett.

Hivatalosan:

A TV2-nek a vélhetően 25 milliárd forintos vételárat fedező tulajdonosi hitelt 2018-ig kell visszafizetni. A veszteséges cég erre nem szolgálhat garanciaként, a nyilvánosan elérhető információk alapján Nyerges Zsolt cége, az Infocenter.hu állhat a háttérben. Ezért az MSZP és az Együtt2014 a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul az ügylet kivizsgáltatása érdekében. A TV2-vel kapcsolatos botrány kirobbanása óta a ProSiebenSat.1 részvényárfolyama közel tíz százalékot esett a frankfurti tőzsdén.

A ProSiebenSat.1 tőzsdei árfolyama az elmúlt egy hónapban, a TV2-vel kapcsolatos botrány kirobbanása óta közel 10% zuhant. Simon Zsolt egy lapinterjúban beismerte, hogy a TV2 2014-ben veszteségesen fog üzemelni, valamint a ProSiebenSat1 által nyújtott hitelt 2018-ig kell visszafizetni. A nyilvánosan elérhető információk alapján a ProSiebenSat1 által nyújtott hitel összege – valójában a korábban a cég részére nyújtott hitelnek eladói hitellé konvertálása – 25 milliárd forint lehet, ez fedezheti az MTM-SBS Zrt. vételárát.

Ez azt feltételezi, hogy évi 6.25 milliárd forint évi törlesztésre kell sor kerüljön, ehhez legkevesebb évi közel 8 milliárd forintos adózás utáni nyereséget kell a cég elérjen. A magyarországi televíziós hirdetési piac az elmúlt években jelentősen csökkent, piaci előrejelzések szerint további csökkenés várható. A piacvezető RTL Klub a TV2-höz képesti közel kétszeres árbevétele mellett is veszteségesen működött 2012-ben. 2013-as adatok még nem állnak rendelkezésre, Simon Zsolt 14%-os árbevétel növekedésről számolt be, ami még mindig jelentős lemaradást jelent az RTL Klubhoz képest.

Mindezek alapján nem feltételezhető, hogy a cég önmaga képes lehet a hitel visszafizetésére. A TV2 vezérigazgatója elismerte, hogy a TV2-t a hitelt nyújtó záloga terheli. A tranzakció feltételezi, hogy a hitel biztosítékaként szolgáló cég – amennyiben más cég vállalja a hitel megfizetését – a hitel nyújtójának jóváhagyásával más tulajdonába kerülhet. Hasonló tranzakcióra került sor Németországban a N24 televíziótársaság esetén, ott a tranzakciót követően két évvel került új tulajdonoshoz a társaság a korábbi menedzsment vásárlóktól.

A TV2-t „megvásárló” cégek a Siegler Weil Gotshal ügyvédi iroda székhelyére vannak bejegyezve, Siegler Konrád a Nyerges Zsolt tulajdonában lévő Inforcenter.hu Zrt. jogi képviselője volt az RTL Klub 31%-os tulajdonrészének megkísérelt megvásárlása során, David Dederick az iroda ügyvezetője az egyik „vevő” Yvonne Dederick férje. Mindezek nyomán feltételezhető, hogy olyan gazdasági összefonódás áll fönn az említett cégek között, melyek sérthetik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt.

Ezért felkértük a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy szólítsa fel valamennyi érintett vállalkozáscsoportot, hogy forduljanak a GVH-hoz az összeolvadás engedélyezése érdekében. Kértük továbbá, hogy az összeolvadás engedélyezési eljárása során szerezze be a Médiatanács állásfoglalását.

Braun Róbert, 
az MSZP választmányának tagja

Szigetvári Viktor, 
az Együtt2014 társelnöke

Tony Judt írta Hannah Arendről, hogy „számos apróbb hibát vétett, amit kritikusai soha nem bocsátanak meg neki, de a nagy dolgokban igaza volt és ezért kell megőriznünk emlékezetünkben”. Az alapjövedelem kritikusai – a hvg.hu-n, vs.hu-n, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban – épp fordítva vannak ezzel: miközben számos dologban igazuk van, a nagy dologban tévednek és ezért nem szabad hallgatnunk rájuk.

A többi jól elolvasható itt :)

Magyarország karosszék-forradalmárai példát vehetnek az ukrán ellenzékről. November óta, fagyban, jégben, könnygázban tüntetnek és harcolnak azért, hogy Ukrajna ne a kelethez, hanem a nyugathoz tartozzon. Senki nem adott volna egy lyukas garast értük, Klicsko nagyszerű boxoló, de nem jó politikus -- mondták. Kijevi polgármester-jelöltként is veszített, aligha tudja megharcolni. És mégis, Janukovics visszavonul, már csak az elnöki szék a tét, az ország irányítását átengedné az ellenzéknek. Ők pedig nem engednek, új elnökválasztás kell mondják, hisz a harc a teljes hatalom- és kultúraváltásról szól.

De ehhez az kellett, hogy a politikusok ne legyenek egyedül. Kellettek hozzá elszánt ezrek, akik hajlandóak voltak harcolni, áldozatot hozni. Jó volna, ha egyszer a hírek rólunk is szólnának.  

Háttér itt.