Örülünk Vincent is kommentálta az alapjövelemről szóló cikkemet. http://orulunkvincent.blog.hu/2013/12/26/a_koleves_957#more5709368

Az eredeti cikk: http://nol.hu/velemeny/20131224-alapjovedelem_mindenkinek_jar?ref=sso

Köszönöm a pozitív hozzáállást és a kritikát is. Vincent a kiegészítő javaslataimat (munkahelyösztönzés, minimálbéremelés, erős szociális- és támogató rendszer, oktatás) rendben találja, magát az alapjövedelmet viszont szükségtelennek ítéli, valamint finanszírozhatatlannak tartja.

1. Finanszírozhatóság: A jelenlegi modellszámítások a finanszírozást biztosíthatónak találják. Sokféle számítás van, a szociális kiadások összegével valamennyi számol, ehhez járulnának egyéb - nem adó jellegű - bevételek, melyet a munkáltatók fizethetnének. (A leghitelesebb és legalaposabb modellszámítás - sajnos - egyelőre nem nyilvános, a szerző kérésére nem közzétehető. E blogon ma néhány órán át elérhető volt a modellszámítás készítőjének a neve, az általa és társai által készített tanulmányra való hivatkozás és néhány fontos adat, de a szerző hozzám írt, meglehetősen sprőd hangú levelében arra kért, hogy vegyem le. Megtettem.) A fennmaradó finanszírozás-igényt az alapjövedelem révén megnövekedő fogyasztás (ennek ÁFA és egyéb adótartalma) teremtheti meg, ugyanakkor természetesen a költségvetésben jelenleg is benne lévő egyéb kiadások (stadionépítés, infrastrukturális beruházások stb.) is forrásul szolgálhatnak, hisz a cikkben írom, ha az emberi méltóság dolgáról van szó, akkor költségvetési prioritás-sorrendünkön is változtatni kell.

2. Igazságosság: Az alapjövedelmet mindenki megkapja, ugyanakkor nem mindenkinél marad ott. Vannak modellek, melyek egy egyösszegű alapjövedelem adóval számolnak, de lehetségesek más eszközök is. Vagyis azoktól, akiknek nincs szükségük rá, ezt visszaveszi, ha adóval tesszük, akkor ez paraméterezhető, vagyis az átlagjövedelemig csökkenő mértékű lehet a visszavétel és csupán onnan fölfelé válik teljessé. Vagyis a modell radikálisan csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenséget, ezáltal növeli az igazságosságot. Ráadásul - szemben a segéllyel - állandó és folyamatos, vagyis a munkaerőpiac esetlegességeit is kiegyenlíti, hisz lehet, hogy valaki hosszú ideig az átlagjövedelem közelében keres, de abból megtakarítani nem tud, ugyanakkor elvesztvén az állását azonnal nehéz helyzetbe kerül. Korábban tehát a "magasabb jövedelműek" közé tartozott, egyik pillanatról a másikra viszont mélyszegénységbe zuhanna. Ebben is segít az alapjövedelem.

A dolog azonban ennél többről szól. Ez pedig az emberi méltóság fogalmának átértékelése a huszonegyedik századra. Vagyis, hogy a későmodern nyugati társadalmakban az emberhez méltó élethez szükség van arra, hogy a közösség anyagi felelősséget is vállaljon valamennyi tagjáért. Ezt jelentené a francia forradalom hármas jelszava együtt: a szabadság és az egyenlőség mellé így kerülhet a testvériség is oda -- vagyis elfogadjuk, hogy sorsközösségben élünk, és bár a tehetség és a lehetőség nem egyenlően oszlik meg, ezért jövedelem és vagyoni különbségek vannk és lesznek, de a minimum mindenkinek jár és ezt közösen kell biztosítanunk.

Tehát miközben örülök, hogy a kiegészítő javaslatok jónak találtattak, a lényeg mégiscsak az alapjövedelem. Mert, mint ezen a karácsonyon megtudtam, a sóletbe kell bab, gersli, nyak, libamell, marhaszegy, tojás, de két nagydarab velőscsont nélkül nem az igazi :)  

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.