Az MSZP választás előtti kongresszusán elfogadta programját, választási felhívását, valamint az országos és az európai parlamenti listáit. A kongresszuson a következő beszédet mondtam:

Kedves Barátaim!

Sokaknak talán meglepő, hogy én állok itt Pest megye képviseletében. Távolról jöttem. Részt vettem a rendszerváltásban, voltam egy másik párt szervezetének vezetője, dolgoztam Medgyessy Péter és – rövid ideig – Gyurcsány Ferenc mellett. Hosszú utat tettem meg. De megérkeztem.

Hibákkal, tévedésekkel teli úton én is azt képviseltem sokáig, hogy lehet úgy változtatni, hogy mi megmondjuk Nektek, hogy mi legyen. Ma már tudom: nem lehet. Ezért nem vagyok az Együttben. Sokan kommunikációs szakembernek tartanak. Az is vagyok. De elsősorban olyan ember, aki tenni akar valamit azért, hogy más legyen ez az ország, mint amilyenné az elmúlt húsz évben vált. Igazságosabb, egyenlőbb, boldogabb.

A számokat ismeritek. Nincs középosztály, csak felső ezer és alsó milliók. Nem egyedül a Fidesz tette ilyenné, de ő hazudja másnak. Miközben mindenkinél többet tett az elmúlt három évben azért, hogy még ilyenebb legyen. Az én szüleim, bánsági magyarként, a hatvanas években egyetlen bőrönddel jöttek át a határon. Dolgoztak, tisztességben éltek, én a legjobb iskolákba járhattam. Egyetemet végeztem. Nem a Kádár rendszert sírom vissza, tudjátok. De a szüleim bízhattak abban, hogy tisztességes munkával előrébb lehett jutni.

A mi megyénk épp olyan, mint Magyarország. Itt van az ország leggazdagabb vidéke, Telki éppenúgy, mint a legszegényebbek egyike, Pilis külterülete. Ahol nincs folyó víz, villany és a gyerekek nem tudnak iskolába menni, mert térdig ér a sár. És itt van – az én választókerületemben – Tatárszentgyörgy is. Sokan mondják, lehetetlen változtatni. Mások azt, hogy ha Orbán megy, minden megváltozik. Orbánnak mennie kell. De ettől még nem élünk majd másik országban.

A kormány munkaalapú országot vízionál. Mi igazságos és demokratikus társadalmat szeretnénk.

Azt fogják mondani: lehetetlen. Ellenfeleink a jobboldalon azt mondják majd, aki nem dolgozik, az ne is egyék. Szegényt, hajléktalant mondanak, de cigányokra gondolnak. Ma sokan nem azért nem dolgoznak, mert nincs munka, hanem, mert éhesek, meggyötörtek és félnek. A liberális oldalon azt mondják majd, aki nem dolgozik, annak nem jár ingyen ebéd. Előbb termeljünk, aztán osszuk újra.

Tévednek. Az éhezés, a nincstelenség eltakarítása a munka feltétele és nem fordítva. A nyomor megszűntetése mindennél előbbre való. Keressük az utat, hogy mindenkinek biztosíthassuk a minimális jövedelmet, akár van munkája, akár nincs. Mert ez az emberhez méltó lét feltétele. A megoldás a kezünkben van. Kihozható a jelenlegi támogatásokból úgy, hogy nem kell kevesebbet költenünk oktatásra vagy egészségügyre. Nyissuk meg a vitát az alapjövedelemről. Van javaslatunk a megoldásra is! A válságban megtanultuk, nem a költségeket kell csökkenteni, hanem a jövedelmet kell növelni. Ez kell legyen a szocialista párt programja. Kenyeret és munkát! Tisztességes bért. Ha kell úgy, hogy a gazdagoknak kevesebb jusson. Igazságos és szolidáris sorsközösséget, melybe mindenki egyformán beletartozik. Ti, én és Kovács János is Albertirsáról. Mindenki. Ezt szeretném a kiáltványban látni. Mert ezt szeretném Pest megyének, és ezt egész Magyarországnak.

 Köszönöm, hogy meghallgattatok.

A bejegyzés trackback címe: