Most már lényegében mindent tudunk. A ProSiebenSat.1 elismerte, hogy egy halasztott fizetési konstrukcióban, úgynevezett "eladói hitel" segítségével támogatta meg a fidesz-közeli Simon Zsoltot és társát, Yvonne Dedericket.

Conrad Albert, az Igazgatóság tagja. Ő ismerte el, hogy "eladói hitelt" adtak a későbbi fizetés érdekében

A tranzakció tehát a következő:

A halasztott fizetés lehetővé teszi a vevőknek, hogy a választások után fizessenek. Ha nyernek, megtalálják a módját, vagy ők vagy más. Vagy jövőbeni közpénzből vagy múltbéliből. Ha vesztenek, nem történt semmi, nem fizetnek, a biztosíték maga a cég, minden marad a régiben. A fizetésig - fogadok - a németek maradnak a boardban, legalábbis teljes betekintést kapnak a könyvekbe.

A management nem fizethet, mert nincs miből. Eddig (3 év alatt) 18 milliárd forint veszteséget halmoztak föl. Műsorok szűntek meg, vesztettek a nézettségből. Ők biztosan nem tudnak majd jobb eredményt elérni. A ProSieben mindenkinek eladhatta volna eladói hitellel, csak nekik nem. Ha.

Amúgy a hirdetési piac csökken, tehát onnan sem reménykedhetnek. Persze az állami nő, ráadásul irányított a TV2 felé. Hát akkor itt a jövőbeni kp.

Most már lelepleződtek. A feladat, hogy megakadályozzuk. 

Ma a ProSiebenSat.1 csoport beismerte, hogy valami nincs rendben a tranzakcióval Elmondása szerint eladói hitelből vették meg a csatornát a vevők. Csak, hogy értsük: az eladó hitelt ad, hogy a három év alatt 18 milliárd forintnyi veszteséget felhalmozó management megvegye a céget. Kacagnom kell. Ez vagy hűtlen kezelés (a részvényesek szempontjából) vagy ingyenes juttatás ( a menedzsment szempontjából). Vagyis továbbra sem tudunk semmit, viszont többet sejtünk.

Ime a ProSiebenSat.1 közleménye:

MTI: "A ProSiebenSat.1 “eladói hitel” konstrukció keretében értékesítette a TV2-t is magában foglaló MTM-SBS Zrt.-t, amely alapján a vevők az eladási árat bizonyos,  a szerződésben meghatározott idő alatt törlesztik – a korábbi német anyavállalat bejelentéséről szerdán a tévétársaság tájékoztatta az MTI-t.

Ebben megismételték, hogy a médiavállalatot a TV2 vezérigazgatójának, Simon Zsoltnak (fotónkon), valamint a TV2 gazdasági igazgatójának, Yvonne Dedericknek a tulajdonában lévő TV-HU1 és a TV-CEE1 Kft.-nek értékesítették.  Az eladásban harmadik fél vagy harmadik félhez köthető finanszírozó nem vett részt – tartalmazza közleményük. A 100 százalékos értékesítés a nemzetközi normák szerint történt – jelentette be a ProSiebenSat.1. Közleményük szerint a tulajdonosváltást követően a TV2 a 2012-ben elfogadott többéves stratégia mentén folytatja tevékenységét, a médiavállalat finanszírozása a tavalyi tőkésítésének köszönhetően biztosított."

Az nyilván különösen vicces, hogy a TV2 már két nappal ezelőtt egy közleménybemn lezárta a vitát és "politikai haszonszerzéssel" vádolt meg.

Megyünk tovább. 

Örülünk Vincent is kommentálta az alapjövelemről szóló cikkemet. http://orulunkvincent.blog.hu/2013/12/26/a_koleves_957#more5709368

Az eredeti cikk: http://nol.hu/velemeny/20131224-alapjovedelem_mindenkinek_jar?ref=sso

Köszönöm a pozitív hozzáállást és a kritikát is. Vincent a kiegészítő javaslataimat (munkahelyösztönzés, minimálbéremelés, erős szociális- és támogató rendszer, oktatás) rendben találja, magát az alapjövedelmet viszont szükségtelennek ítéli, valamint finanszírozhatatlannak tartja.

1. Finanszírozhatóság: A jelenlegi modellszámítások a finanszírozást biztosíthatónak találják. Sokféle számítás van, a szociális kiadások összegével valamennyi számol, ehhez járulnának egyéb - nem adó jellegű - bevételek, melyet a munkáltatók fizethetnének. (A leghitelesebb és legalaposabb modellszámítás - sajnos - egyelőre nem nyilvános, a szerző kérésére nem közzétehető. E blogon ma néhány órán át elérhető volt a modellszámítás készítőjének a neve, az általa és társai által készített tanulmányra való hivatkozás és néhány fontos adat, de a szerző hozzám írt, meglehetősen sprőd hangú levelében arra kért, hogy vegyem le. Megtettem.) A fennmaradó finanszírozás-igényt az alapjövedelem révén megnövekedő fogyasztás (ennek ÁFA és egyéb adótartalma) teremtheti meg, ugyanakkor természetesen a költségvetésben jelenleg is benne lévő egyéb kiadások (stadionépítés, infrastrukturális beruházások stb.) is forrásul szolgálhatnak, hisz a cikkben írom, ha az emberi méltóság dolgáról van szó, akkor költségvetési prioritás-sorrendünkön is változtatni kell.

2. Igazságosság: Az alapjövedelmet mindenki megkapja, ugyanakkor nem mindenkinél marad ott. Vannak modellek, melyek egy egyösszegű alapjövedelem adóval számolnak, de lehetségesek más eszközök is. Vagyis azoktól, akiknek nincs szükségük rá, ezt visszaveszi, ha adóval tesszük, akkor ez paraméterezhető, vagyis az átlagjövedelemig csökkenő mértékű lehet a visszavétel és csupán onnan fölfelé válik teljessé. Vagyis a modell radikálisan csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenséget, ezáltal növeli az igazságosságot. Ráadásul - szemben a segéllyel - állandó és folyamatos, vagyis a munkaerőpiac esetlegességeit is kiegyenlíti, hisz lehet, hogy valaki hosszú ideig az átlagjövedelem közelében keres, de abból megtakarítani nem tud, ugyanakkor elvesztvén az állását azonnal nehéz helyzetbe kerül. Korábban tehát a "magasabb jövedelműek" közé tartozott, egyik pillanatról a másikra viszont mélyszegénységbe zuhanna. Ebben is segít az alapjövedelem.

A dolog azonban ennél többről szól. Ez pedig az emberi méltóság fogalmának átértékelése a huszonegyedik századra. Vagyis, hogy a későmodern nyugati társadalmakban az emberhez méltó élethez szükség van arra, hogy a közösség anyagi felelősséget is vállaljon valamennyi tagjáért. Ezt jelentené a francia forradalom hármas jelszava együtt: a szabadság és az egyenlőség mellé így kerülhet a testvériség is oda -- vagyis elfogadjuk, hogy sorsközösségben élünk, és bár a tehetség és a lehetőség nem egyenlően oszlik meg, ezért jövedelem és vagyoni különbségek vannk és lesznek, de a minimum mindenkinek jár és ezt közösen kell biztosítanunk.

Tehát miközben örülök, hogy a kiegészítő javaslatok jónak találtattak, a lényeg mégiscsak az alapjövedelem. Mert, mint ezen a karácsonyon megtudtam, a sóletbe kell bab, gersli, nyak, libamell, marhaszegy, tojás, de két nagydarab velőscsont nélkül nem az igazi :)  

Borbély Szilárd regénye felkavaró. Pontosan mutatja be azt az életet, amit senki nem akar élni, mégis élniük kell. S bár a regény a hetvenes évek elején játszódik, a máról (is) szól. A kínról, szenvedésről, reménytelenségről, elvágyódásról, a kiszolgáltatottságról és a tehetetlenségről, az évszázados szegénységről, éhezésről, kegyetlenségről, a túlélés ösztönös aljasságairól, a kitörés lehetetlenségéről. Vilmányban, a kis borsodi faluban, az emberekkel beszélve ezt éreztük, de nem láttunk az ajtók és ablakok mögé. Ezt látom Pilisen, a külterületi házakban, ezt Monoron vagy Albertirsán, ezt Dánszentmiklóson, Örkényben, Tatárszentgyörgyön. Most már belátok a függönyök és ablakok mögé, belátok a ráncos arcok, a vizes szemek, a szakadt ruhák mögé. 

(Stiller Ákos képe, forrás: http://hvg.hu/nagyitas/20131222_Karacsony_a_tanyavilaban_Nagyitasfoto)

Borbély Szilárd most bevitt és megmutatta mi van a deszkával vagy újságpapírral zárt ablakok, a függőnnyel befedett ajtók mögött. Ide magunktól soha nem juthatunk, mi ezt nem láthatjuk. Pedig van, nagyon is van. Ha eddig csak sejtettük, most már tudjuk és ezért nem tehetünk úgy, mintha nem lenne. 

Borbély Szilárdnak riszpekt, hogy megírta, mi, akik olvastuk, most már tudjuk és nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk.

Tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy Simon Zsolt és Yvonne Dederick megvette a TV2-t. Haha - mondanám, ha nem sírni lenne kedvem. A tranzakció bűzlik, minden elemében. Simon Zsolt, aki soha nem volt egy matyóhímzés, de mióta TV2 vezér lett, azóta Habony módra testőrökkel jár, addig rombolta a TV2-t, hogy volt az az ár, amiért eladták. Yvonne szóra sem érdemes, ellenben a férje annál inkább: David Dederick a Weil, Gotschal Menges ügyvédi iroda partnere, amely a tranzakciót bonyolította.

Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy lássuk, hol lóg ki a lónak a szőrös lába...A Fidesz rég szeretne TV-t, próbálkoztak már az RTL-el, akkor nem jött össze. Most - egyelőre - igen.  

Magyarországon a jogügylethez a GVH és az NMHH engedélye kell. De ennél jóval izgalmasabb, hogy pontosan milyen tranzparencia követelmények vonatkoznak az eladó ProSiebenSat1 csoportra, mely tőzsdei cég. Utánjárunk.

A baloldal legfontosabb ügye az elkövetkező években a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése Magyarországon. Nem csak a drámai nyomor miatt, hanem azért is, mert finanszírozható, megcsinálható -- csak kellő bátorság kell hozzá. Szlogenszerűen: alapjövedelmet mindenkinek! 

Mindez nem (csak) pénzről szól. Identitásról legalább annyira. Ami a harmincas években a 8 órás munkanap, a szervezkedés joga, az általános szavazati jog volt, az ma az alapjövedelem. Méltóságot mindenkinek!

A következő politikai ciklus arról kell szóljon, hogy megteremtsük a feltételeket: magasabb minimálbér, egyenlőbb oktatás, megélhetési bér kell hozzá. És akkor jöhet az alapjövedelem mindenkinek!

A mai igazságtalan szociális támogatások, a "perverz újraelosztás" átalakítása, az alulról felfelé csoportosított jövedelmek helyett az alapjövedelem igazságossági forradalmat jelent. Ráadásul jót tesz a gazdaságnak: nagyobb lesz a fogyasztás, növekszik a bér (emelkedik a minimálbér), csökkenti az egyenlőtlenséget, megszűnteti a (gyermek)éhezést és a szélsőséges nyomort.

Ami a legfontosabb: megcsinálható! Kezdjünk róla beszélni!

Takács István, az ellenzék jelöltje nyert Fóton! Ajtóról-ajtóra győztük meg az embereket - mi is részt vettünk -, hogy Fóton is változás kell! A kocsmában - erős fradisták között is - támogatásukról biztosítottak, ahol becsöngettünk, azt mondták: itt az idő megmutatni, nem lesz ez mindig így!

A szervezettség, az összefogás, a sok munka elhozta a változást! És, ami a fontos: jobb élet lesz Fóton, és reméljük ez jelzés, mi jön '14-ben az egész országban!

Új logója van a BKK egyes közlekedési csatornáinak. Az új emblémák tökéletesen megfelelnek annak az elvárásnak, amit egy küldetéses politikai kinevezett (lásd Böszörményi Nagy Gergely félelmetes interjúját a Kreatívban) megfogalmazhat. Dizájnerek, alkossatok remekműveket! És tényleg: a logó mai, igényes, van benne ötlet, erő, sőt, valamiféle harmónia is. Tényleg.

Ez a jó hír. A rossz az, hogy ész és értelem nincs benne. Elmagyarázom.

A jel a mai világban nem önmagában áll, hanem – Gergellyel szólva – egy identitás-ökoszisztéma része. Egyszerűbben: a jel eszköz, annak a stratégiának az eszköze, aminek segítségével közösséggé formáljuk a márkához kötődő vagy köthető individuumok végtelen számát. Vagyis nem elég vonzó, szép, üzenetet megfogalmazó jelet készíteni, annak illeszkednie kell valami nagy egészbe. Nem a résznek kell harmonikusnak lenni, hanem az egésznek.

Hogy mi az egész, az nem könnyen fogalmazható meg, mert a márka ma már nem identitás, hanem a közösség maga. Olyan elképzelt közösség, melynek tagjai sok szálon kötődnek egymáshoz, identitásuk része és ők is részei ennek az identitásnak, közös rítusaik és hagyományaik vannak, sőt, a közösségért morális felelősséget is éreznek – védik a közösséget és növeli erejét és létszámát. Ezt márkaközösségnek nevezzük. A jel ezért is fontos, nem magyaráz, hanem megjelenít, nem történetet mesél, hanem egy mesélt történet része.

Vagyis jel nem a BKV-nak kell, nem is a közlekedés egyes csatornáinak, hanem a közösségnek, amely a közösségi közlekedés révén válik közösséggé. Ennek a közösségnek van gondolata, vágya és reménye, sőt célja. Ráadásul ez a közösség egy nagyobb közösség része, a városban lakóké – na ezt nem érti Tarlós polgármester –, ezért a kisebb és nagyobb közösségnek együtt kell lélegeznie, részben a szó szoros értelmében, részben metaforikusan, mert hogy részei egymásnak.

Vagyis a közösségi közlekedés egyes csatornái egy – ismét – ökoszisztéma részei, amibe a közlekedés valamennyi ága beletartozik. Igen az autó is, meg a BUBI is. Mert az egésznek csak ekkor van értelme: a várost nem érdemes autósra és kerékpárosra felosztani, hanem a közösséget érdemes nézni. Hogyan tudnak a közösség egyes, ideiglenesen egyik vagy másik szerepet választó vagy ilyen szerepbe kényszerülő tagjai együttműködni a közös városi jóllét érdekében?

A BUBI ebben a legnagyszerűbb kezdeményezés, mert – ha jól működik – épp azt az utolsó 500 métert teszi hozzá a közösségi közlekedéshez, melyben nagyobb távolságot lehet autóval megtenni, aztán lehet valamelyik közösségi közlekedési csatornát választani és végül biciklire szállni. Mert így működik egy város, nem úgy, hogy vannak benne megbélyegzett biciklisek, szegény tömegközlekedők és polgári autósok.

Ráadásul a rendszer még bonyolultabb, mert ma a közlekedés már rég nem csak kapocs (link), aminek segítségével eljuthatunk A-ból B-be, hanem maga is hely (place), ahol sok mindent csinálunk (tudják: az ubiquitás). Vagyis a jel mögötti identitáskapocsnak ezt kell mutatnia: azt, hogy mi nyitottak vagyunk és befogadunk, bárhonnan érkezzél és bárhova tartsál, bármennyi időt töltesz velünk és nálunk. Az új BKK-jel nem mutat víziót, mert nincs is neki. Szépsége, ereje, harmóniája, üzenete van. Értelme nincs.

Van tovább is: a városban a jel nem csak közösséget alakít, hanem irányít és segít tájékozódni. Ha a város nem akar úgy kinézni, mint a CBA karácsonykor, akkor korlátozni és nem növelni érdemes a “mesterséges” vizuális ingerek számát. Vagyis a közlekedés jelét egy navigációs jelrendszerbe érdemes illeszteni, amely majd segíti, támogatja – sőt: formálja – a városlakót abban, hogy hol mit talál, merre érdemes indulnia és miért. Ez a jel öncélú, mert nincs körülötte rend(szer), melyhez illeszkedhet.

Ilyen az, amikor tehetséges grafikus tervez logót, magára hagyva esztétikai érzékével, mesterségbéli tudásával. A közösségnek vannak tervei, ennek a jelnek nincsenek. Mert mi van akkor, ha Tarlós polgármester egyik reggel úgy ébred, hogy átnevezi a Dunát, mondjuk Wass Albertre? Akkor mi lesz? Kicseréljük a D betűt W-re és meg van oldva? Vagy a HÉV-vel nem “bemegyünk” a városba, hanem felszállunk rá csak úgy, mert épp kiállítás van rajta, nem csak a Design Terminálban? Vagy a metró nem a föld alatt jár vagy sétálunk rajta, mint a High Line-on New Yorkban? Mert bizony metró vonal az is, csak nem úgy, ahogy mondjuk a kettes metró az Örs felé.

A BKK új jele(i) egy új kor jelképei. Mert a Design Terminálnak küldetése van. A jel allegória ugye, a szó eredeti, görög értelmében. Huh.

http://www.kreativ.hu/velemenyek/cikk/a_szo_gorog_ertelmeben

Sokan örülnek a jelenlegi rekord alacsony inflációs adatnak. Az 1% alatti infláció fantasztikus, mondják sokan: hiszen megvalósul az árstabilitás - a jegybank egyik legfontosabb célja -, és az embereknek is jó, hiszen alig emelkednek az árak. A kormányzati propaganda azonmód óriásplakátra emeli a dolgot, a kormánysajtó harsog és mellet dönget: jobban élünk mint négy éve, mondják.

Holott ennek épp az ellenkezője igaz. Amennyiben a valós árdrágulást tekintjük, akkor azt látjuk, hogy az alapvető élelmiszerek ára jelentősen emelkedett, amit a kormányzati rezsi-ár befagyasztás ellensúlyozott. Ennek gazdaági hatásait már sokan leírták. Ám az alapvető élelmiszerek árának emelkedése azt jelenti, hogy ismét a legszegényebbek járnak a legrosszabbul: az ő fogyasztói kosaruk nem ennyire kiegyenlített -- náluk a legnagyobb tételt az élelmiszerek jelentik, míg sokan kihullanak a rezsicsökkentés kínálta előnyből, hisz nem vagy csak kevés közszolgáltatást, energiát fogyasztanak, azt sem kommunális forrásból.

De ezen túlmenően is rossz a gazdaságnak az alacsony infláció. Amikor alacsony az infláció, nincs jegybanki mozgástér az élénkítésre - amint ezt látjuk most Nyugat-Európában - és hiába csökkenthető még az alapkamat, ez nem vezet gazdaságélénküléshez, hisz nincs növekedés, ami felszívná a piacon megjelenő pénzt. Ezen túlmenően az alacsony infláció okán nincs bérnövekedésre ok, ha nincs bérnövekedés, akkor a munkavállalók nem kényszerülnek hatékonyságot növelve ellensúlyozni az elért bérnövekményt, így a magyar drámaian alacsony termelékenység továbbra is versenyképesség-csökkentő tényező marad. Az alacsony infláció drámaian visszafogott fogyasztásra utal, aminek oka a lakosság elkölthető pénzének hiánya. Vagyis az alacsony infláció alacsony szinten fagyasztja be a fogyasztást, ám ördögi körhöz vezet, hisz, ha alacsony a fogyasztás és az infláció, akkor nincs, amiért növekedjenek a bérek és akkor továbbra sem lesz az embereknek elkölthető pénze. Ha pedig nincs növekedés, a makrogazdasági élénkítés pedig eredménytelen, nem jön az országba külső pénz sem, ami megmozgatná a lefagyott gazdaságot.

A napokban - mint oly sok helyen az országban - Monoron is az új bor ünnepét tartották, Márton nap alkalmából. Sokakkal beszélgetve az derült ki számomra, hogy a helyi borászok, szőlőtermelők egyik legnagyobb szomorúsága, hogy helyben - Monoron, Pilisen, Péteriben, Ceglédbercelen, Albertirsán - a helyi vendéglátók nem árulják a helybéli borokat. A dolog biztosan nem egyszerű: a vendéglők vélhetően a helyi igényekre válaszul tartanak Villányi vagy Szekszárdi borokat; vagyis egyszerre kell formálni a lokálpatrióta közízlést fogyasztói oldalon és vendéglátói/kereskedői oldalon egyaránt. A lokálpatriotizmus mellett pedig a közgazdasági racionalitás is fontos: a helyi termékek fogyasztási helyben teremt bevételt, tart el embereket. Ahogy mondják: az én kiadásom, a Te bevételed -- minél rövidebb és közvetlenebb az út, annál inkább nyomon követhető, és annál többhasznosul belőle áttételesen a kiadás viselője számára is.

Ezért kis mozgalmat tervezünk indítani: Itt helyi bort árulunk! matricákkal, kis kampánnyal szeretnénk elősegíteni, hogy mindenki értse: ami helyben terem és helyben fogy el, az a helybélieknek jó, minden értelemben.