Tegnap este Bob Dylan Tempest, a legjobb lemez, amit hallgattam évek óta. Társaságban szólt, imádtuk. Persze a hatvanas évek óta minden zene valahogy Dylantól származik, mondta valaki...És a szövegek: "The watchman he lay dreaming/Of all the things that can be/He dreamed the Titanic was sinking/Into the deep blue sea  -- rólunk van szó? Hallgatjuk és azon vitatkozunk, vajon hány éves lehet? Hetven, nyolcvan? És akkor: "Lights were holding steady/Gliding over the foam/All the lords and ladies/Heading for their eternal home"

..És akkor ma délután jön a hír: Lou Reed halott.

Hetvenegy éves volt. He is heading for his eternal home...A Rolling Stone ezzel búcsúzik tőle: "All through this, I’ve always thought that if you thought of all of it as a book then you have the Great American Novel, every record as a chapter,” he told Rolling Stone in 1987. “They’re all in chronological order. You take the whole thing, stack it and listen to it in order, there’s my Great American Novel." Én egyszer beszéltem vele, vicces volt. A managerét hívtam, hogy - mint a Sziget kommunikációs igazgatója - a sajtótájékoztatót megbeszéljem. A manager azt mondta: nincs sajtótájékoztató. Én azt mondtam: de van, ez feltétel. Erre csak annyit mondott, Lou itt áll mellettem, akkor ezt vele beszéld meg. Megbeszéltem. Volt sajtótájékoztató. És nem is volt nehéz. Oh, mi lesz most Laurie Andersonnal?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.